Volunteer Motivation

Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító

Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító

Díszhalak ellátása egy daganatos betegeket gondozó központban, újságcikkek felolvasása egy látássérülteket segítő honlap számára, nyelvtanítás egy nehéz helyzetben lévő fiúnak és persze ételosztás a Vöröskereszttel – az Önkéntes Központ Alapítvány adatbázisa a legkülönbözőbb lehetőségek százait kínálja annak, aki önkéntesként szeretne dolgozni, azaz saját akaratból, szervezett körülmények között, ellenszolgáltatás nélküli munkát kíván végezni egy másik ember vagy a társadalom javára.

„Az önkéntesség nem egyirányú folyamat: aki ad, legalább annyit kap vissza, mint amennyit az együttműködésre áldozott. Ha egy vállalat vesz részt a társadalmi felelősségvállalásban, akkor a dolgozók készségei fejlődnek, a munkatársak konfliktuskezelő képessége és csapatmunkája javul – s emellett a haszon mellett eltörpül az eszközökre, útiköltségre szánt befektetés – véli F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója. – A magánemberek számára is jól jön a munkagyakorlat, de a legtöbbek mégsem materiális hasznot, hanem lelki feltöltődést keresnek még akkor is, ha ez patetikusan hangzik.”
Magyarországon a legfrissebb adatok szerint – Bartal Anna Mária, a téma kutatójának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének az Európai Érték Vizsgálat magyar felvétele eredményeit bemutató tanulmánya alapján – a felnőtt lakosság mintegy 11%-a, azaz 900 ezer ember végzett önkéntes munkát szervezetek számára 2008-ban, ami egy-két százalékkal marad el a régiós átlagtól. Ebben a 900 ezerben sok a fiatal és kevés az idős, a bázis pedig a 35 és 55 év közti korosztály, azaz a biztos egzisztenciával rendelkezők; köztük arányaiban több a diplomás és kevesebb az alapfokú végzettségű, mint a teljes lakosságban.

Ők elsősorban – írja Bartal Anna Mária és Kmetty Zoltán a Civil Szemle 2011/4-es számában – mások megsegítésének vágyától vezérelve adták a fejüket önkénteskedésre, de a legfontosabb motivációk között ott van az igény a munka elismerésére és az ezáltal kapott megbecsülésre, valamint a társas kapcsolatok kiépítésére, azaz az ismerkedésre úgy a munkatársakkal, mint a megsegítettekkel vagy magával a civil szférával. A legkevésbé pedig a hitbéli meggyőződés fontos, és a társadalmi mintáknak való megfelelés vagy a karrierépítés gondolata sem igen motiválja a magyar önkénteseket. A legtöbben, ha tehetik – avat be F. Tóth András – kisgyerekeknek vagy kisállatoknak segítenének, és jóval kevesebben vállalkoznának a „problémásabb” feladatokra, mint amilyen például a hajléktalanok ellátása.
A legtöbben események, rendezvények szervezésében vesznek részt önkéntes alapon, de sokan látnak el adminisztratív feladatokat is, vagy vesznek részt a gyermek- és ifjúságvédelemben. Az önkéntesek számára szinte minden út járható, jelen vannak a kultúra, sport, szabadidő, vallás, oktatás, egészségügy, szociális ellátás, környezetvédelem, a polgári és a jogvédelem területein is. Forprofit cégek értelemszerűen nemigen alkalmaznak önkénteseket (ott gyakornoknak hívják a nem fizetett munkatársat), az elsősorban a munkajogi viszonyokat tisztázó törvény pedig csak annyiban korlátozza a lehetőségeket, hogy kimondja: amely területeken kötelező egy cégen vagy szervezeten belül munkatársat alkalmazni (például pszichológust), ott nem alkalmazhatnak önkéntest

Forgóajtó

 „Ma Magyarországon nem az az igazi kihívás, hogy meggyőzzük az embereket arról, közösségi munkát vállalni jó dolog. A fő kérdés, hogy a vállalatoknak, szervezeteknek van-e hajlandósága és erőforrása önkéntes programokat indítani – fogalmaz F. Tóth András. – Van, ahol azért nem foglalkoztatnak önkénteseket, mert nem szeretnék, hogy »idegenek« mászkáljanak a cégben, vagy az alkalmazottak féltik az esetleg náluk jobban dolgozó önkéntestől a saját pozíciójukat. Fontos az anyagi tényező is, hiszen befektetés nélkül nem lehet felépíteni a rendszert. A legegyszerűbb tevékenységnek is lehetnek anyagi vonzatai: már egy kerítésfestéshez is kell festék és ecset, esetleg nejlonok, hígító és létra is. Ha pedig valahol sok önkéntest foglalkoztatnak, nem úszható meg az sem, hogy egy fő- vagy mellékállású munkatárs külön foglalkozzon velük. Az önkéntes érzékenyebb, mint a fizetett munkavállaló: ha nem tetszenek neki a körülmények, megteheti, hogy másnap már nem jön dolgozni.”

Márpedig a munkaerő ilyesfajta, hirtelen vándorlása komoly gondot okoz az önkénteseket alkalmazó intézményeknél, hiszen sok helyen (például kórházakban) a jelentkezőket komoly és költséges tréningeken készítik fel a feladataikra, ez pedig nem térül meg, ha idővel nem marad, aki hasznosítsa a megszerzett tudást. A váratlan „felmondások” oka lehet egyszerűen az, hogy az önkéntes olyan elvárásokkal szembesül, amelyekre nem számított, és lehet az érdeklődés megváltozása is.
A többnyire fiatal, úgynevezett „forgóajtó-önkéntesek” szeretnek több területen is körülnézni, a kulturális munkát egy idő után környezetvédelemre cserélni, azt pedig megint másra – magyarázza Bartal Anna Mária, aki korábbi felmérései alapján úgy látja: minél hosszabb gondolkodás után dönt valaki az önkénteskedés mellett, annál valószínűbb, hogy hosszú távon is lehet rá számítani, szemben a hirtelen felindulásból munkába állókkal. F. Tóth András ugyanakkor megjegyzi: ahonnan el-eljönnek az önkéntesek, ott a szervezéssel, munkakörülményekkel sem lehet minden rendben. „Ha egy munka elvégzéséhez négy önkéntesre van szükség, akkor érdemes hatot vagy nyolcat behívni. Ez így működik mindaddig, amíg el nem jutnak a motiváltság nagyon magas szintjére” – fogalmaz F. Tóth.

A jövő

„A szemléletnek kellene megújulnia – véli Bartal Anna Mária. – Eddig nagyon szervezetközpontú volt az önkéntesmenedzsment; azaz a szervezet kijelentette, hogy mire van éppen szüksége, és ehhez keresett civil munkaerőt. Arra pedig nemigen fordítottak figyelmet, hogy az önkéntesek mit szeretnének.” Pedig látható, hogy – főleg a fiatalok – egyre gyakrabban hoznak létre akcionalista civil szerveződéseket: nem kérnek a formális szervezetekből, helyette időlegesen összegyűlnek, hogy olyasvalamit csináljanak, amire valóban motiváltnak érzik magukat. Ilyen például a Böske Brigád, akik néha összegyűlnek, hogy növényeket ültessenek a város szabadon hagyott terein, de ilyen a Critical Mass is, akik kerékpáros felvonulásokat szerveznek évente kétszer Budapesten és az ország nagyobb városaiban. A szervezeteknek fel kell készülniük erre; foglalkozniuk kell az önkéntesek motivációival a továbbfejlődéshez.
A vállalatok ugyanakkor nem csak cégen belüli munkákra foglalkoztathatnak önkénteseket, de maguk is részt vehetnek a társadalmi felelősségvállalásban, azaz biztosíthatnak anyagi hátteret, infrastruktúrát és munkaidőt valamely társadalmi probléma enyhítése érdekében. Noha Nyugat-Európában az ilyesfajta tevékenység nélkül egy nagyobb cég tulajdonképpen életképtelen, mert a fogyasztók különben elpártolnak tőle, Magyarországon lényegében egyáltalán nincs fogyasztói ráhatás (azaz az emberek nem aszerint választanak mondjuk mobilszolgáltatót, hogy melyik cég áldoz saját tőkéjéből nemes célokra is, és melyik nem) – fejti ki F. Tóth, aki szerint a nagyvállalatok és a civil szféra hosszú távú együttműködései jelenthetnék a jövőt.
„A két oldal egyenrangú partnerként venne részt a kezdeményezések elindításában. A vállalatok szaktudást biztosítanának a civilek számára, egyúttal kinyitnák a szemüket az őket körülvevő világra, a civil szektor pedig professzionális magatartást képviselne. Jelenleg kommunikációs szakadék tátong a cégek és a civilek között; ennek áthidalásához mindkét félnek tanulnia kell még. Az lesz igazán izgalmas, ha majd az innovációkban is megjelenik a társadalmi felelősségvállalás.”

Kovács Bálint
újságíró

Copyright: Goethe-Institut Budapest
2012. március

Forrás: Goethe Institute

2012.11.18

A hónap száma

Támogatónk

Partnerek

A hónap híre

2014.02.07

Legfrissebb anyagok

A magyar segélyszervezetek vörösiszap-katasztrófa idején végzett humanitárius tevékenységének hatásvizsgálata 2014.02.07
A vörösiszap-katasztrófa komplex társadalmi hatásvizsgálata 2013.08.06
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító 2012.11.18
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító Díszhalak ellátása egy daganatos betegeket gondozó központban, újságcikkek felolvasása egy látássérülteket segítő honlap számára, nyelvtanítás egy nehéz helyzetben lévő fiúnak és persze ételosztás a Vöröskereszttel – az Önkéntes Központ Alapítvány adatbázisa a legkülönbözőbb lehetőségek százait kínálja annak, aki önkéntesként szeretne dolgozni, azaz saját akaratból, szervezett körülmények között, ellenszolgáltatás nélküli munkát kíván végezni egy másik ember vagy a társadalom javára. tovább
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában 2012.10.29
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában beszél a motivációs kutatásról. tovább
Bartal Anna Mária: AZ ÖTLET –PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA 2012.06.19