Volunteer Motivation

Kutatások

Mit mutat a kaliedoszkóp?

Bartal Anna Mária
Mit mutat a kaliedoszkóp?
– az Önkéntes Motivációs Leltár (Volunteer Motivation Inventory) adaptálása, fejlesztése és kipróbálása a magyar önkéntesek körében

A nemzetközi önkéntesmotivációs-kutatások három korszaka és motivációs faktorok vizsgálatának „fejlődéstörténete“

 

Motiváció alatt többnyire a cselekvés, viselkedés ösztönzőjét, kiváltóját, indítékát értik, bár a fogalom átfogó, nehezen megragadható jellege miatt nincs igazán normatív meghatározása, sem a pszichológiában, sem pedig a szociálpszichológiában. A különböző motiváció-értelmezések mást és mást hangsúlyoznak, de az alapvető kulcsfogalmak – mint például a folyamat jelleg, a szükséglet, viselkedés, cél és aktivitás – majd‘ mindegyikben felfedezhetők (Józsa, 2007:25). A legközkeletűbb meghatározás szerint a motiváció „azon folyamatok összessége, amelyek a viselkedésnek intenzitást, meghatározott irányt és lefolyási formát kölcsönöznek, amelyek tehát, az egyéni aktivitások lefolyásának fölérendelt szakaszaiként jelentkeznek (Fröhlich1996:266).
A motivációkutatások általában arra keresik a választ, hogy miért történik meg az adott viselkedés. Céljuk annak feltárása, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a cselekvés megindításában és a viselkedésben, hiszen ha sikerül megérteni a háttérben álló tényezőket, akkor a viselkedés befolyása is lehetővé válhat.


A nemzetközi önkéntesmotiváció-kutatások három korszakát lehet megkülönböztetni. Míg kezdetben, az 1970-80-as években, az önkéntes-motivációk vizsgálatát főként pszichológiai megközelítésből tárgyalták, addig a 90-es évektől kezdve egyre inkább az interdiszciplináris kutatások váltak uralkodóvá, ötvözve a pszichológiai, szociálpszichológiai és főként a szervezetszociológiai kutatások eredményeit. Ezzel összefüggésben módszertanilag is egyre standardizáltabbá vált az önkéntes-motivációk kutatása: egyfelől a motivációs faktorok kialakításában, másfelől a két- vagy háromdimenziós motivációs modellek helyett mind inkább multifaktoriális modellekkel írták le az önkéntesek motivációs bázisát. Jellemző volt továbbá, hogy kezdetben kismintás, egy-egy speciális önkéntescsoportra vagy szervezetre irányultak a motivációs vizsgálatok – azaz nagyítón keresztül szemlélték a vizsgáladó jelenséget –, és főként az önkéntesek önmeghatározását vették alapul. A későbbiek során – a kaleidoszkópikus nézőpont jegyében – már nagymintás, különböző tevékenységi területeken dolgozó önkéntesek, kérdőíves megkérdezése vált dominánssá.

Civil Szemle, 2010. 1.sz. 5-33.

A tanulmány elérhető itt.

2012.04.25

Körkép

Körkép - az önkéntesség helyzete és szerepe az Európai Unió egyes tagállamaiban az önkéntesmotivációs kutatások tükrében
Bartal Anna Mária-Saródy Zita


Ahogy az alcím is jelzi, a tanulmány egy speciális nézőpontból – az önkéntesmotivációs kutatások tükrében – elemzi és mutatja be az önkéntesség helyzetét és szerepét az Európai Unió egyes tagállamaiban. Ebből kifolyólag csak 13 európai uniós tagállam került be a vizsgálati körbe, azok az országok, ahol az önkéntesség helyzetét a motivációs-kutatások felől (is) vizsgálták. Az elemzés négy részből áll: az első részben áttekintjük az önkéntesség értelmezését az egyes uniós intézmények dokumentumai alapján, majd pedig bemutatjuk a főbb makroszintű, európai önkéntesség vizsgálatokat. Ezt követően összefoglaljuk az önkéntesmotivációs vizsgálatok főbb jellemzőit, végül pedig az ország-elemzéseket közöljük.

Civil Szemle, 2010. 2. 22-42.

A tanulmány elérhető itt.

2012.04.25

„Menj el, és Te is hasonlóképpen cselekedj!“


„Menj el, és Te is hasonlóképpen cselekedj!“
- az önkéntesség fogalmáról, az önkéntesek számáról és motivációiról
Bartal Anna Mária


Magyarországon az elmúlt húsz évben a társadalmi-gazdasági változások hatására az önkéntesség jelentése is átértékelődött. A kommunista szombatokban testet öltött „közérdekű kötelezettségvállalás“ helyett elnyerte igazi tartalmát, önként, szabad akaratból végzett tevékenységgé vált.

Az önkéntességgel kapcsolatosan, általában, három kérdés merül fel a leggyakrabban: Ki az önkéntes? Hányan vannak az önkéntesek? Miért is lesz valaki önkéntes, mi motiválja arra, hogy szabididejőből a köz-, vagy mások segítésére időt áldozzon?

Szív, 2011. szeptember 28-32.

A tanulmány elérhető itt.

2012.04.25

A kutatásban résztvevő szervezetek

 

AFS
„ADD A KEZED“ Püspökladányi Nagycsaládosok Egyesülete
Ága-Boga Nagycsaládosok Érdi Egyesülete
Ajka Kristály Sportegyesülete
Alba Regia Barlangkutató Csoport - Kincsesbánya
Alba Regia Tánegyesület
Arany Pillangó Alapítvány
Ároktői Helységpártoló Egyesület
Ároktői Polgárőr Egyesület
Arrabona Polgárőr Egyesület
Ásotthalom Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Bács-Kiskun Megyei Sportszövetségek Tanácsa
Bakony-Balaton Horgász Szövetség
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány
Baranya Ifjúságért Nonprofit Kft. 
Barátság Szabadidő Egyesület
Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa
Belvárosi Polgári Szalon
Bordányi Polgárőr Csoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Testnevelési és Sportintézet
Budaörsi Pro Musica Kórusalapítvány
Budapest Rákosfalvai Sportclub
Camelot Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesülete
Cantemus és Pro Voce Humana Közhasznú Alapítvány
Chernel István MTE
Civil Egyesület Nagysimonyiért
Csodaország Alapítvány
Dánszentmiklósért Egyesület
Debreceni Politológusok Egyesülete
Dél-Nógrádi Települések Pásztói Egyesülete.
Delta Lakótelepi Sportegyesület 
Deszki Nagycsaládosok
Doba Somlógyöngye Hegyközség
Edelényi Hegyek Közössége
Együtt a Jövőért Halimbán Egyesület 
Együtt Egymásért a Fiatalokkal Mozgáskorlátozottak Alapítvány - Mindszent
Elekthermax Horgász Egyesület 
Életfa Környezetvédő Szövetség - Eger
Élettér Közösség- és Településfejlesztő Egyesület
Esztergom Barátainak Egyesülete
Esztergom Belvárosi Plébániatemplom Felújító és Fenntartó Alapítvány
Esztergom Városi Polgárőr Egyesület 
Fejér Megyei Diáksport Szövetség
Fejér Megyei Diáksport Szövetség
Fesztivál Esztergom Alapítvány
Földalatti Kulturális és Ifjúsági Közhasznú Egyesület
GYÉMÁNTKÖR NYUGDÍJAS KLUB
Gyertyafény Kórus Alapítvány
Győr-Moson-Sopron megyei Szabadidősport Szövetség
Hang-Kép Kulturális Egyesület
Hindu-Magyar Kulturális Alapítvány
IPA Magyar Szekció Pest Megyei Szervezete
IPA MSZ Baranya Megyei IPA tagok Egyesülete
IPA MSZ Csongrád Megyei Egyesület
IPA MSZ Debreceni Szervezete
Kaposvári Szabadidő Egyesület
Karitasz
Kék Kálló Menti Népfőiskolai Társaság
Kelet Karitasz
Kelet Magyarországi Speciális Mentő Egyesület
Kinizsi sporthorgász Egyesület
Kisterenyei Polgárőrség Közhasznú Egyesület
Komárom-Esztergom Megyei Sportszövetségek Szövetsége
Konszenzus Alapítvány Ifjúsági Szervezete
Koroncói Polgárőr Egyesület
Kőröshegyi Polgárőr Egyesület
Közösségfejlesztők Egyesülete
Lakatos Lakótelep Környezetéért Egyesület
Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete 
Magyar Cserkészszövetség
Magyar Csillagászati Egyesület
Magyar Kékkereszt Egyesület 
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület
Magyar Polgári Védelmi Szövetség 
Magyar Speciális Olimpiai Szövetség
Magyar Szabadidősport Szövetség
Magyar Térképészeti Egyesület
Magyar Vöröskereszt Fehérgyarmati Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Fejér Megyei Egyesülete
Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete
Magyar Vöröskereszt Kisvárdai Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Mátészalkai Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Nyírbátor Városi-Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete
Magyar Vöröskereszt Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Szervezete
Magyar Vöröskereszt Tiszavasvári Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Vásárosnaményi Területi Szervezete
Magyar Vöröskereszt Záhonyi Területi Szervezete
Magyarok Öröksége Alapítvány
Magyarország Felfedezői Szövetség
Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza
Mátyásföldi Lawn Tenisz Club
MEAFC
Menhely Alapítvány 
Mentálhigiénés Műhely
Messzehangzó Tábor Alapítvány 
Misina Természet - és Állatvádő Egyesület
Mozgáskorlátozottak Bács-Kiskun Megyei Egyesülete
Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Egyesülete
Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Mozgáskorlátozottak Orosháza és Vidéke Egyesület
Mozgássérültek Heves Megyei Egyesülete 
Multikultúra Egyesület
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE)
Nagyító Alapítvány
Nagymányok-Reichelsheim Baráti Egyesület
Napszél Kulturális Közhasznú Egyesület
Naturella Alapítvány a Pilisszentiváni Gyermekekért
Novajidrányi Református Egyház
Nők Szatmárért Egyesület
Nyirkércsi Református Egyházközségért Alapítvány
Nyugdíjasok Országos Képviselete
Nyúli Bűnmegelőző Polgárőr Egyesület
Otthon Segítünk Alapítvány - Pécs
Otthon Segítünk Monor és térsége szervezete
Óvodások Kistérségi Egyesület - Ruzsa
Önkéntes Diakóniai ÉV Programiroda
Önkéntes Tűzoltóegyesület
Örömhír Alapítvány Orgovány
Palóc Nők A Holnapért Egyesület
Palotai Polgárőrség Bűnmegelőzési – Önvédelmi – Önkéntes Tűzoltó – MÁTRIX Egyesület
Pécsi Közgázhallgatók Egyesülete
Pest Megyei Természetbarát Szövetség 
Polgárőr Egyesület Bagod
Pusztamérgesi Hegyközség
Sclerosis Multiplexes Betegek  JSZN Megyei Egyesülete
Somogyszobi Nők Szövetsége
Sportegyesület Dég
Sporthorgász Egyesületek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége
Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Nőszövetség
Szanyi Bokréta Néptánc Együttes
Szárföldi Horgászegyesület 
Széna Egyesület
Szentimrevárosi Egyesület
Szépművészeti Múzeum Önkéntes Programja
Sziget Kap-Tár Családokat Segítő és Támogató Regionális Egyesület
Szihalom Mozgáskorlátozottainak és Barátainak Egyesülete
Szolnok Jövőjéért Alapítvány
Szolnok Városi Polgárőr Egyesület 
Sződi Diáksport Egyesület
Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület
Tamási Város Hegyközsége
Technikai és Tömegsportklubok Heves megyei Szövetsége
Természetbúvár Egyesület
Tiszanagyfalui Horgász Egyesület
Újpesti Természetbarátok Turista Egyesülete
Üllési Polgárőr Egyesület
Vadvirág Egyesület 
Vakok Állami Intézete
Várfok Alapítvány
Városi Polgárőrség - Kisújszállás
Vásárosnamény-Vitka Polgárőrség
Vasutas Természetjárók Szövetsége
Vay Ádám Múzeum Baráti Kör
VDSZSZ Démász RT Tagszakszervezetek
Ve-Ga Gyermek és Ifjúsági Szövetség
Veszprém Megyei Honismereti Egyesület
Viadukt Alapítvány
Vidi-Ér Vidért Közhasznú Egyesület
Virágos Csemő Kiemelkedően Közhasznú Sportegyesület
Wekerlei Társaskör Egyesület
XII. Kerületi Önkormányzat Hegyvidék Sportegyesület
Zala Megyei Labdarúgó Szövetség
Zalaegerszegi Különleges Mentők Kiemelkedően Közhasznú Egyesülete
2009.10.19

Az önkéntes motivációkról

A motiváció olyan belső állapotként jelenik meg, amely meghatározott célok teljesítése irányába viszi az embereket, akik ezáltal céltudatos magatartást valósítanak meg. Általános kategória, amelyet a szükséglet, valamint a szükséglet legyőzésére és kielégítésére irányuló magatartás közötti leírására használnak. Nagyon röviden így foglalhatnánk össze annak a könyvtárnyi szakirdalomnak az eredményét, ami a kérdéssel foglalkozott. A motivációk kutatása a pszichológia és a szociálpszichológia központi témája.
Az önkéntesek – vagy tágabb értelemben a segítségnyújtás – motivációinak vizsgálata is először a pszichológusok figyelmét keltette fel.  majd később a társadalomtudományok is kutatni kezdték a segítségnyújtás – az önkéntesség –  okainak, indítékainak társadalmi vonatkozásait.
Az önkéntesség olyan jelenség, amely végig kíséri az emberi történelmet, minden korban voltak emberek akik önként, fizetség nélkül segítettek másoknak – és ahány fajta önkéntes annyi fajta indíték. Az általános tapasztalatot is alátámasztó tény, hogy az önkéntesség erőteljesen érték, norma, hitrendszer alapján vezérelt cselekvés.
Miért vált fontossá az önkéntesek motivációinak vizsgálata?
Nyugat-Európában a jóléti állam válságát követően,  Kelet-Európa országaiban pedig a szocializmus összeomlása után az önkéntesség értelmezése, valamint társadalmi, gazdasági, politikai szerepe és jelentősége a kutatások egyik központi témája, mivel a“civil reneszánsz“  és az önkéntesség terjedése olyan kérdéseket vetett fel, amelyre a társadalomtudományoknak is választ kellett adniuk.

Az önkéntességgel foglalkozó, főleg nemzetközi szakirodalomban, széles vita alakult ki arról az elmúlt évtizedekben, hogy mennyiben az önkéntes „saját“ választása,  indítékai, motivációi vagy a külső körülmények, lehetőségek „a meghívás“ befolyásolja azt, hogy miért és milyen tevékenységi területeken lesz valaki önkéntes.
Az elmúlt több mint félévszázadban megváltoztak az önkéntességi „szokások“. Ma már nagyon kevés „magányos“ önkéntest találunk, a legtöbb önkéntességet vállaló igyekszik ezt szervezett keretek között megtenni. Az önkéntesség átalakulása a „komoly szórakozásból“ szinte foglalkozásszerű tevékenységgé az egyik jelentős változás. Másrészt olyan „új fajta önkéntesség/önkéntesek“ (Hustinx 2001) jelentkeznek a szervezeteknél, akik már kevésbé érdekeltek a tradícionális, reguláris, rendszerezett önkéntes munkában, hanem sokkal inkább igyekeznek célirányos, nagyobb szabadságot jelentő  munkákat végezni. Az új önkéntesek sajtságos típusát képviseli a „forgóajtó önkéntes“, aki az egyik divatos tevékenységtől a másik divatos tevékenység felé megy.
Mindezek a kérdések az önkénteseket fogadó civil szervezeteket is kihívások elé állítják, hiszen nagyon sok szervezet önkéntesei nélkül nem tudná teljesíteni a helyi közösség, a társadalom felé vállalt misszióját.

2009.10.07

Az önkéntes motivációk nemzetközi kutatásai

Az önkéntesek motivációval foglalkozó nemzetközi kutatások három szakaszát különíthetjük el. Az egyes szakaszok jól reperezentálják azt a fejlődéstörténetet, amin a téma kutatása keresztül ment, illetve módszertanilag is egyre strukturáltabbá vált.

  • Az első önkéntes motivációval foglalkozó kutatás 1973-ban Pitterman nevéhez fűződik, aki az önkéntes motivációk valamint a perszonális, a szociális és a közvetett gazdasági jutalmak hasznosulását vizsgálta. Megállapította, hogy ezek a jutalmak a korral változnak (például az idősebb korosztály esetében az önkéntes motivációban inkább a társadalmi, míg a fiatalabb korosztálynál a közvetett gazdasági jutalmak, például a munkatapasztalat, dominálnak). Az 1980-as éveket az önkéntes motivációk kutatásában a két, illetve a három faktoros modellek uralták, úgy mint: az altruisztikus, az egosztikus és a szociális motivációs modellek. Ezeket a modelleket idős és egyetemista Vöröskeresztes önkéntesek körében, az önkéntesek saját motivációs önmeghatározásai alapján alakították ki (Frisch és Gerrard 1981).
  • A kilencvenes évek elején Cnaan és Goldberg-Geln (1991) áttekintették és feldolgozták az önkéntesek motivációval foglalkozó addigi elméleti kutatásokat és megállapították, hogy a korábbi kutatások főként leíró jellegűek voltak és kevéssé szisztematikus módszerek szerint valósultak meg. Az addigi motivációs vizsgálatokból 28 kérdést állítottak össze, amelyek alapján létrehoztak egy Motivaton to Volunteer (MTV) – skálát. Ezt 250 önkéntes és 150 nem önkéntes körében tesztelték. Eredményeik révén azt a következtetést vonták le, hogy az emberek nem csak egy motiváció szerint döntik el önkéntességükettehát, az egoisztikus és az altruisztikus motivációk kombinációi határozzák meg egy önkéntes motivációs készletét.
    A kilencvenes évek kutatásainak másik iránya az addigi empirikus vizsgálatok elemzéséből igyekezett felállítani az önkéntesség elsődleges motivációinak mérhető faktorait. Ezek alapján Clary, Synder és Ridge (1992) hat önkéntes faktort azonosított, úgy mint: az értékek (values), a megértés (understanding), a karrier (carrier), a társadalmi (social), a megbecsülés (esteem) és a védekezés (protective). Az egyes faktorokat 30 kérdés mentén, 7 pontos Likert-skála szerint, 1000 AIDS betegekkel dolgozó önkéntes, illetve 500 egyetemi hallgató körében tesztelték. Az eredmények alapján összeállították a  Volunteer Functions Inventroy-t (VFI), amellyel új fejezetet nyitottak az önkéntes motivációk kutatásában.
  • A kilencvenes évektől kezdve a kutatások egyre inkább az önkéntes motivációkat felmérő kérdőív/leltár kidolgozására fókuszáltak. 2002-ben Mc Ewin és D’Arcy többlépcsős (fókuszcsoportok, nyitott kérdések, pilot-study) módszertan után alakította ki a vizsgálandó 8 motivációs faktort: értékek (values), karrier (career), személyiségfejlődés (personal growth), elismertség (recognition), hedonista (hedonistic), társadalmi (social), reaktívitás (reaktive), reciprocitás (reciprocity). Ezen faktorok mérésére 40 állítást tartalmazó leltárt/kérdőívet állítottak össze, amelyben az egyes állításokat – különféle szervezeteknél dolgozó, 500 önkéntesnek – 5 pontos Likert-skálán kellett értékelnie. Ennek alapján az önkéntesek motivációját vizsgáló kérdőívet Volunteer Motivation Inventory-nak (VMI) nevezték el.

A VMI standarizálást 2004-ben Esmond és Dunlop folytatta, amihez  felhasználták és részben módosították a Mc Ewin és D’Arcy (2002) által felállított Volunter Motivation Inventory-t és a Clary, Synder és Ridge-féle (1992) Volunteer Functions Inventory-t. Ugyancsak többlépcsős módszertanra alapozva Esmond és Dunlop (2004) kidolgozta azt a komplex, az önkéntesek motivációinak differenciált mérésére alkalmas VMI-t, amely már 10 motivációs faktort – értékek (values), reciprocitás (reciprocity), elismertség (recognition), megértés (understanding), önmegvalósítás (self-esteem), reaktívitás (reaktive), társadalmi (social), protektívitás (protektive), szociális kapcsolatok (social interaction) karrier fejlődés (career development) – tartalmazott. Ezeket 44 állítás mentén 5 pontos Likert-skálán kellett a válaszadóknak értékelniük. A felméréseket Nyugat-Ausztráliában összesen 2444 önkéntes körében végezték el, amely az eddigi legnagyobb önkéntes motivációs vizsgálat volt.
Az eredmények szerint az ausztrál önkéntesek körében a legfontosabb  motivációk az értékek, a reciprocitás és az elismertség (presztízs) voltak. Ugyanakkor a korrelációs elemzések azt is megmutatták, hogy a motivációk nem függetlenek egymástól, bizonyos motivációs faktorok között igen szoros az együttjárás. A motivációs faktorok összevetése a demográfiai – társadalomstatisztikai változókkal azt tárta fel, hogy az ausztrál önkéntesek körében is leginkább meghatározó változó a kor volt, míg a nemi különbségek inkább az egyes motivációs faktorok dominanciájában jeleztek eltérést. Az alacsony és a magas jövedelmű önkéntesek motivációi közötti különbségek főként az egyes motivációs faktorok közötti együttjárásban voltak kimutathatók.

Összegezve tehát, megállapítható, hogy míg kezdetben, az 1970-80-as években, az önkéntes motivációk vizsgálatát főként pszichológiai megközelítésből tárgyalták, addig az 1990-es évek végétől kezdve egyre inkább az interdiszciplináris megközelítések váltak uralkodóvá, ötvözve a pszichológiai, szociálpszichológiai és szociológai kutatások eredményeit.
Ezzel összefüggésben módszertanilag is egyre sztenderdizáltabbá vált az önkéntes motivációk kutatása: egyfelől a motivációs faktorok kialakításában, másfelől a két vagy három dimenziós motivációs modellek helyett mindinkább a multifaktoriális modellekkel írták le az önkéntesek motivációs bázisát.
Jellemző volt továbbá, hogy míg kezdetben kis-mintás, egy-egy speciális önkéntes csoportra vagy szervezetre irányultak a motivációs vizsgálatok és főként az önkéntesek önmeghatározásán alapultak, addig a későbbiek során már a nagy-mintás, különböző tevékenységi területeken dolgozó önkéntesek kérdőíves megkérdezése vált dominánssá.

2009.10.07

Az önkéntes motivációk hazai vizsgálatai

Az önkéntes motivációk vizsgálata a hazai önkéntes-kutatások egyik sajátos területét jelentik – részben azzal a céllal, hogy teoretikusan leírják és értelmezzék az önkéntesek motivációinak jellemzőit, és ezt összevessék demográfiai-társadalmi jellemzőkkel, részben pedig, hogy kapcsolódjanak a nemzetközi kutatási trendekhez.

Ugyanakkor az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára égetően hiányzik egy olyan módszertani eszköz, amellyel – a hatékony rekrutáció, az elhelyezés és a megtartás érdekében – önkénteseik motivációt mérni tudják.

A témában végzett első jelentősebb elemzés (Czike – Bartal 2005:28-29) a szervezetekhez kötődő önkéntesek motivációi alapján három hipotetikus csoportot különböztetett meg: a régi, az új, és a vegyes típusú önkéntességet. Módszertanilag a heurisztikus csoportosítás alapját nyolc kategória képezte, melyekből a 150 megkérdezett önkéntesnek a három legjellemzőbbet kellett kiválaszatnia. A nyolc kategória – a szegényeken való segítés, a vallás, hit fontossága, az erkölcsi kötelesség, a közösséghez tartozás, tapasztalatszerzés, a kihívás, szakmai fejlődési lehetőség, a szabadidő hasznos eltöltése, és az új barátok szerzése – közül az első négy kategóriát a régi típusú önkéntesség, míg a további négyet az új típusú önkéntesség motivációs jellemzőiként sorolta be Czike Klára. Amennyiben az önkéntes motivációi mind a régi, mind az új típusú motivációs kategóriákból is tartalmazott válaszokat, akkor azokat vegyes típusúnak értékelte (Czike – Bartal 2005:35).

A szociális szervezetek körében mért eredmények szerint a régi típusú önkéntesség motivációi a 35 év feletti, házas, több gyermekkel rendelkező magasabb iskolai végzettségű nőkre, míg az új típusúé a 26 év alatti, egyedül álló, gyermektelen férfiakra és nőkre volt inkább jellemző. A szervezeti szintű eredmények azt mutatták, hogy a régi típusú önkéntes motivációk főként az adományozó szervezetek, míg az új típusúak az állam/önkormányzati-közeli szervezetek, valamint a vegyes típusúak a bázisközeli szervezetek önkéntesei körében voltak regisztrálhatóak (Czike – Bartal 2005:94-95).

Egy másik kutatásban az ifjúsági önkéntesek egy sajátos csoportjának, az önkéntes gyakornokok, motivációit két faktor szerint – értékalapú (régi típusú) és érdekalapú (új típusú) önkéntesség – vizsgálták (Hegyi – Horváth – Kmetty – Molnár 2006). A kvalitatív módszerekkel végzett kutatás az ifjúsági önkéntességen belül megkülönböztett altruista és szakmai önkénteseket, míg az önkéntes gyakornokokat olyan önkéntesekként írták le, akikre egyaránt jellemző az altruizmus és a szakmai motivációk.

A lakossági adományozást és az önkéntes tevékenységet felmérő 2004-es országos –  a 14 évnél idősebb népességre kiterjedő – reprezentatív kutatásban (Czike – Kuti 2006) az önkéntesség motivációnak mérésére már 18 állítás szerepelt, amelyeket az egyetértés és az egyet nem értés szerint 5 pontos Likert – skálán kellett értékelnie a válaszadóknak. Czike Klára finomította a korábbi motivációs kategóriák elnevezéseit, így itt már hagyományos és új típusú önkéntességről tesz említést. A 18 motivációs kategóriából az eredmények szerint a hagyományos típusú önkéntesseget leginkább olyan motivációk jellemezték mint: a jó érzés segíteni (89%), továbbá a családi indíttatás (60%), a közösséghez kapcsolódás (54%), illetve az ismerősök példája (39%), valamint a hála érzése (34%). Ezzel szemben az új típusú önkéntesség főként az egy konrét cél elérése (54%), a szabadidő hasznos eltöltése (52%), a tapasztalatszerzés (46%) , valamint az önismeret (35%), illetve a szakmai fejlődés (28%) és a jó munkahely lehetősége (4%) motivációs kategóriáival volt leírható (Czike – Kuti 2006:45).

Az önkéntes motivációk demográfiai-társadalomstatisztikai változók szerinti vizsgálata azt mutatta, hogy az új típusú önkéntesség motivációit leginkább kor szerint (21-60 éves korosztály) lehet meghatározni, míg a nem és az iskolai végzettség alapján markáns összefüggés nem volt kimutatható a reprezentatív mintában. A hagyományos típusú önkéntességhez sorolt motivációkat főként a 35 év feletti és az alacsony iskolai végzettségű válaszadók körében találták jellemzőnek.

Összességében megállapítható, hogy az eddigi, hazai önkéntes motivációs kutatások

  • heurisztikus megközelítésekből táplálkoztak, és ráadásul – ahogy Czike Klára is megállapítja – „az új és hagyományos típusú önkéntesség…csak részben (volt) igazolható a reprezentatív mintán“ (Czike – Kuti 2006:48).
  • Továbbá, ezek a teoretikus kategorizációk nem nyújtottak az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára olyan, jól kézzel fogható módszereket, amelyekkel önkénteseik motivációt ténylegesen is mérni tudták volna.
  • Márpedig, az önkéntes-menedzsmentben az önkéntesek rekrutációjánál, elhelyezésénél és megtartásánál rendkívül fontos lenne mind a potenciális, mind pedig a már önkéntes munkát végzők motivációinak ismerete, mint kiegészítő módszer és eszköz. Ugyanis, ennek felhasználásával a szervezetek testre szabottabb és célzottabb üzenetekkel tudnák önkénteseiket megtalálni, továbbá számukra megfelelő tevékenységeket nyújtani, valamint olyan atmoszférát biztosítani, amelyben az önkénteseik elégedettek és hosszabb távon is vállalják az önkéntességet.
2009.10.07

A kutatás vezetői

A kutatás szakmai vezetője:

Bartal Anna Mária (Ph.D.)  a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Szociológiai Intézetének docense, a „Civil társadalom – nonprofit szektor szociológiája" szakirány alapítója és vezetője. Bartal Anna Mária több mint 15 éve foglalkozik a magyar nonprofit szektor és szervezeteinek kutatásával. Több sikeres könyv és tanulmány szerzője:

  • Nonprofit alapismeretek kézikönyve (1999)
  • Nonprofit elméletek, modellek, trendek (2005)

  • Önkéntesek és nonprofit szervezetek - az önkéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntességben – (Czike Klárával, 2005) 

A Civil Szemle szerkesztőbizottságának tagja. 

CV

  

A kutatás módszertani vezetője:


Kmetty Zoltán (Ph.D. hallgató) a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció Tanszék tanársegédje, a Forsense Piac- és Közvéleménykutató Intézet módszertani szakértője. 2006 és 2007 között a KSH Társadalomstatisztikai Főosztályán dolgozott a nonprofit adatfelvételi osztályon. Több nonprofit szektorral foglalkozó tanulmány szerzője, illetve társszerzője: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2004 (Bocz-Géring-Kmetty-Szabó-Kreitl 2006), Egészségügyi Nonprofit szervezetek (Bocz-Kmetty 2006), A svéd civil társadalom egy árnyaltabb megközelítésben (Kmetty 2006), Önként a gyakorlatban (Hegyi-Horváth-Kmetty-Molnár 2006) Link.

CV

 

A kutatás szervezője:

 Rémai Dániel (ELTE-TÁTK survey statisztika MA hallgatója) az ELTE TÁTK társadalmi tanulmányok szakán szerzett alapkézéses diplomát 2009-ben. Egyetemi tanulmányai mellett az Eötvös József Collegium Társadalomtudományi Műhelyének tagja. 2007 óta kisebb megszakításokkal a Forsense Piac- és Közvéleménykutató Intézet gyakornoka.

CV

2009.10.07

A Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálása

A kutatás legfőbb célja, hogy az Esmond és Dunlop-által 2004-ben kifejlesztett Volunteer Motivation Inventory magyar adaptalása és kiegészítése alapján, az önkéntes motivációkat jól és megbízhatóan mérő – Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív – nagymintás (2500 fő) sztenderdizálását elvégezze, amelyet az önkénteseket foglalkoztató szervezetek is hasznosítani tudnak önkénteseik rekrutációjában, elhelyezésében és megtartásában.

További célja a kutatásnak, hogy felállítsa a magyar Önkéntes Motivációs Indexet, általános és tevékenységi területenként, illetve korcsoportonként, valamint mindezek által új és differenciáltabb – legfőképpen tevékenységközpontú – megközelítést hozzon a hazai önkéntes motivációs kutatásokba.

A kutatás megkezdésekor rendelkezésre áll a 200 önkéntes megkérdezésén alapuló VMI magyar adaptálása (Bartal 2008), illetve kiegészítése három motivációs faktor – a vallás, a önkormányzati- és az kormányzati-„kudarcok“– mérési eredményeivel.

Az eddigi, reprezentatív kutatások a teljes népességen belül vizsgálták az önkénteseket, de nagyon keveset tudunk a szervezeteknél dolgozó, formális önkéntesekről.

A magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálását a Központi Statisztikai Hivatal nonprofit szervezetek önkénteseire vonatkozó adatbázisára támaszkodva kívánjuk elvégezni. Ennek alapján a többszörösen rétegzett mintát

  • a különböző tevékenységi területeken működő,
  • községi, városi, megyeszékhelyeken  található és fővárosi szervezetek önkéntesei adnák.

A 2500 önkéntes körében felvett magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív 53 kérdés mentén 13 motivációs faktort vizsgál, illetve sztenderdizál (értékek, reciprocitás, elismertség, megértés, önmegvalósítás, reaktívitás, társadalmi, protektívitás, szociális kapcsolatok,  karrier fejlődés, vallás, önkormányzati-, kormányzati-„kudarc“).

A vizsgálat során felmérjük a válaszadó önkéntesek társadalomstatisztikai jellemzőit (nem, kor, lakóhely, iskolai végzettség, foglalkozás, jövedelem, háztartásnagyság, az apa iskolai végzettsége, vallási-felekezeti hovatartozás), valamint az önkéntességre vonatkozó adatokat (az önkéntesség kezdete, szervezeti helye, gyakorisága, átlagos heti munkaóra, és tevékenységi területei).

 

2009.10.07

A kutatás eredményei

A kutatás várható eredményének tartjuk, hogy

  • 235 önkéntest foglalkozató szervezet 2500 önkéntesének vizsgálatával, 
  • elkészül a magyar nyelvű Önkéntes Motivációs Kérdőv sztenderdizált változata, amelyet az önkénteseket fogadó szervezetek vezetői, önkéntes koordinátorai gyakorlati munkájukban használni tudnak.

Az adatfelvétel eredményekkel szolgálhat:

  • a hazai önkéntesekre – különböző változók mentén – jellemző motivációs faktorok sorrrendjének felállítására, az Önkéntes Motivációs Indexre,
  • az egyes motivációs faktorok közötti együttjárás leírására, valamint

az önkéntesség motivációs faktorai és a demográfiai - társadalomstatisztikai változók közötti összefüggések megmutatásra.

Mindezek azt szolgálják, hogy az egyes önkéntes tevékenységi területen működő szervezetek makro- és mikro-szinten mérhető és releváns  összehasonlítási alapot kapjanak.

 

2009.10.07

A hónap száma

Támogatónk

Partnerek

A hónap híre

2014.02.07

Legfrissebb anyagok

A magyar segélyszervezetek vörösiszap-katasztrófa idején végzett humanitárius tevékenységének hatásvizsgálata 2014.02.07
A vörösiszap-katasztrófa komplex társadalmi hatásvizsgálata 2013.08.06
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító 2012.11.18
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító Díszhalak ellátása egy daganatos betegeket gondozó központban, újságcikkek felolvasása egy látássérülteket segítő honlap számára, nyelvtanítás egy nehéz helyzetben lévő fiúnak és persze ételosztás a Vöröskereszttel – az Önkéntes Központ Alapítvány adatbázisa a legkülönbözőbb lehetőségek százait kínálja annak, aki önkéntesként szeretne dolgozni, azaz saját akaratból, szervezett körülmények között, ellenszolgáltatás nélküli munkát kíván végezni egy másik ember vagy a társadalom javára. tovább
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában 2012.10.29
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában beszél a motivációs kutatásról. tovább
Bartal Anna Mária: AZ ÖTLET –PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA 2012.06.19