Volunteer Motivation

Az önkéntes motivációk nemzetközi kutatásai

Az önkéntesek motivációval foglalkozó nemzetközi kutatások három szakaszát különíthetjük el. Az egyes szakaszok jól reperezentálják azt a fejlődéstörténetet, amin a téma kutatása keresztül ment, illetve módszertanilag is egyre strukturáltabbá vált.

  • Az első önkéntes motivációval foglalkozó kutatás 1973-ban Pitterman nevéhez fűződik, aki az önkéntes motivációk valamint a perszonális, a szociális és a közvetett gazdasági jutalmak hasznosulását vizsgálta. Megállapította, hogy ezek a jutalmak a korral változnak (például az idősebb korosztály esetében az önkéntes motivációban inkább a társadalmi, míg a fiatalabb korosztálynál a közvetett gazdasági jutalmak, például a munkatapasztalat, dominálnak). Az 1980-as éveket az önkéntes motivációk kutatásában a két, illetve a három faktoros modellek uralták, úgy mint: az altruisztikus, az egosztikus és a szociális motivációs modellek. Ezeket a modelleket idős és egyetemista Vöröskeresztes önkéntesek körében, az önkéntesek saját motivációs önmeghatározásai alapján alakították ki (Frisch és Gerrard 1981).
  • A kilencvenes évek elején Cnaan és Goldberg-Geln (1991) áttekintették és feldolgozták az önkéntesek motivációval foglalkozó addigi elméleti kutatásokat és megállapították, hogy a korábbi kutatások főként leíró jellegűek voltak és kevéssé szisztematikus módszerek szerint valósultak meg. Az addigi motivációs vizsgálatokból 28 kérdést állítottak össze, amelyek alapján létrehoztak egy Motivaton to Volunteer (MTV) – skálát. Ezt 250 önkéntes és 150 nem önkéntes körében tesztelték. Eredményeik révén azt a következtetést vonták le, hogy az emberek nem csak egy motiváció szerint döntik el önkéntességükettehát, az egoisztikus és az altruisztikus motivációk kombinációi határozzák meg egy önkéntes motivációs készletét.
    A kilencvenes évek kutatásainak másik iránya az addigi empirikus vizsgálatok elemzéséből igyekezett felállítani az önkéntesség elsődleges motivációinak mérhető faktorait. Ezek alapján Clary, Synder és Ridge (1992) hat önkéntes faktort azonosított, úgy mint: az értékek (values), a megértés (understanding), a karrier (carrier), a társadalmi (social), a megbecsülés (esteem) és a védekezés (protective). Az egyes faktorokat 30 kérdés mentén, 7 pontos Likert-skála szerint, 1000 AIDS betegekkel dolgozó önkéntes, illetve 500 egyetemi hallgató körében tesztelték. Az eredmények alapján összeállították a  Volunteer Functions Inventroy-t (VFI), amellyel új fejezetet nyitottak az önkéntes motivációk kutatásában.
  • A kilencvenes évektől kezdve a kutatások egyre inkább az önkéntes motivációkat felmérő kérdőív/leltár kidolgozására fókuszáltak. 2002-ben Mc Ewin és D’Arcy többlépcsős (fókuszcsoportok, nyitott kérdések, pilot-study) módszertan után alakította ki a vizsgálandó 8 motivációs faktort: értékek (values), karrier (career), személyiségfejlődés (personal growth), elismertség (recognition), hedonista (hedonistic), társadalmi (social), reaktívitás (reaktive), reciprocitás (reciprocity). Ezen faktorok mérésére 40 állítást tartalmazó leltárt/kérdőívet állítottak össze, amelyben az egyes állításokat – különféle szervezeteknél dolgozó, 500 önkéntesnek – 5 pontos Likert-skálán kellett értékelnie. Ennek alapján az önkéntesek motivációját vizsgáló kérdőívet Volunteer Motivation Inventory-nak (VMI) nevezték el.

A VMI standarizálást 2004-ben Esmond és Dunlop folytatta, amihez  felhasználták és részben módosították a Mc Ewin és D’Arcy (2002) által felállított Volunter Motivation Inventory-t és a Clary, Synder és Ridge-féle (1992) Volunteer Functions Inventory-t. Ugyancsak többlépcsős módszertanra alapozva Esmond és Dunlop (2004) kidolgozta azt a komplex, az önkéntesek motivációinak differenciált mérésére alkalmas VMI-t, amely már 10 motivációs faktort – értékek (values), reciprocitás (reciprocity), elismertség (recognition), megértés (understanding), önmegvalósítás (self-esteem), reaktívitás (reaktive), társadalmi (social), protektívitás (protektive), szociális kapcsolatok (social interaction) karrier fejlődés (career development) – tartalmazott. Ezeket 44 állítás mentén 5 pontos Likert-skálán kellett a válaszadóknak értékelniük. A felméréseket Nyugat-Ausztráliában összesen 2444 önkéntes körében végezték el, amely az eddigi legnagyobb önkéntes motivációs vizsgálat volt.
Az eredmények szerint az ausztrál önkéntesek körében a legfontosabb  motivációk az értékek, a reciprocitás és az elismertség (presztízs) voltak. Ugyanakkor a korrelációs elemzések azt is megmutatták, hogy a motivációk nem függetlenek egymástól, bizonyos motivációs faktorok között igen szoros az együttjárás. A motivációs faktorok összevetése a demográfiai – társadalomstatisztikai változókkal azt tárta fel, hogy az ausztrál önkéntesek körében is leginkább meghatározó változó a kor volt, míg a nemi különbségek inkább az egyes motivációs faktorok dominanciájában jeleztek eltérést. Az alacsony és a magas jövedelmű önkéntesek motivációi közötti különbségek főként az egyes motivációs faktorok közötti együttjárásban voltak kimutathatók.

Összegezve tehát, megállapítható, hogy míg kezdetben, az 1970-80-as években, az önkéntes motivációk vizsgálatát főként pszichológiai megközelítésből tárgyalták, addig az 1990-es évek végétől kezdve egyre inkább az interdiszciplináris megközelítések váltak uralkodóvá, ötvözve a pszichológiai, szociálpszichológiai és szociológai kutatások eredményeit.
Ezzel összefüggésben módszertanilag is egyre sztenderdizáltabbá vált az önkéntes motivációk kutatása: egyfelől a motivációs faktorok kialakításában, másfelől a két vagy három dimenziós motivációs modellek helyett mindinkább a multifaktoriális modellekkel írták le az önkéntesek motivációs bázisát.
Jellemző volt továbbá, hogy míg kezdetben kis-mintás, egy-egy speciális önkéntes csoportra vagy szervezetre irányultak a motivációs vizsgálatok és főként az önkéntesek önmeghatározásán alapultak, addig a későbbiek során már a nagy-mintás, különböző tevékenységi területeken dolgozó önkéntesek kérdőíves megkérdezése vált dominánssá.

2009.10.07

A hónap száma

Támogatónk

Partnerek

A hónap híre

2014.02.07

Legfrissebb anyagok

A magyar segélyszervezetek vörösiszap-katasztrófa idején végzett humanitárius tevékenységének hatásvizsgálata 2014.02.07
A vörösiszap-katasztrófa komplex társadalmi hatásvizsgálata 2013.08.06
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító 2012.11.18
Önkéntesek Magyarországon - Festék, ecset, hígító Díszhalak ellátása egy daganatos betegeket gondozó központban, újságcikkek felolvasása egy látássérülteket segítő honlap számára, nyelvtanítás egy nehéz helyzetben lévő fiúnak és persze ételosztás a Vöröskereszttel – az Önkéntes Központ Alapítvány adatbázisa a legkülönbözőbb lehetőségek százait kínálja annak, aki önkéntesként szeretne dolgozni, azaz saját akaratból, szervezett körülmények között, ellenszolgáltatás nélküli munkát kíván végezni egy másik ember vagy a társadalom javára. tovább
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában 2012.10.29
Bartal Anna Mária a Duna TV Önkéntesek című műsorában beszél a motivációs kutatásról. tovább
Bartal Anna Mária: AZ ÖTLET –PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA 2012.06.19