Volunteer Motivation

A MAGYAR ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓI – a Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálásának eredményei alapján
Bartal Anna Mária- Kmetty Zoltán

Helyzetkép: eredmények és kihívások a magyar önkéntes szektorban

 A magyar önkéntes szektor helyzetének rövid felvázolásakor kiindulási pontunk az, hogy Magyarországon valójában 2001-től az ENSZ által meghirdetett Önkéntesek Nemzetközi Évétől számíthatjuk a hazai önkéntesség fellendülését és terjedését, a társadalmi közfigyelem élénkülését.
Az elmúlt egy évtizedben az önkéntesség a kutatások, az intézményesülés és az képzés-oktatás hatására elsősorban a szakmai-gyakorlati munka terén fejlődött, de ezzel összefüggésben társadalmi elfogadottsága is sokat változott. Egyfelől megszülettek azok az alapvető kutatási eredmények az önkéntességről (lásd: a Központi Statisztikai Hivatal éves jelentései, Czakó et. al 1995; Czike-Bartal 2005; Czike-Kuti 2006; Bartal 2010b; Bartal-Kmetty 2010), amelynek alapján ez mérhető és tudományosan is magalapozott területévé vált a magyar nonprofit szektornak. Másfelől, az önkéntesség intézményesüléséhez nagyban hozzájárult a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről, valamint az önkéntes tevékenységet koordináló intézményhálózat alapjainak lerakása. Végezetül pedig, egyre inkább elterjedt a nonprofit-, és ezen belül is az önkéntes-menedzsment – tanfolyami és tréning-jellegű – szervezett oktatása az önkénteseket professzionálisan foglalkoztató szervezetek körében valamint, a felsőoktatásban több helyen is bevonult az önkéntesség, mint „kötelező” tantárgy.

A fenti helyzetelemzés alapján joggal mondhatnánk azt, hogy a hazai önkéntesség fejlődésének extenzív szakasza lezárult, és egy minőségi fejlődés kialakulásának lehetünk tanúi, amelyben az Önkéntesek Európai Éve új időszakot nyithat. A helyzet azonban azt mutatja, hogy egyrészt a magyar önkéntes szektor továbbra sem mondhat le az önkéntesség extenzív fejlesztésről ugyanis, a legújabb Európai Értékrend Vizsgálat eredményei szerint 2008-ban – a korábbi 13-ról – 11 százalékra csökkent a teljes népességen belül a formális és informális keretek között önkéntességet végzők aránya. Ugyanakkor világosan kell látni azt is, hogy ez az extenzív fejlesztés a korábbi módszerekkel nem ér(het)i el a megfelelő hatékonyságot. Másrészt – sajnálatos módon – a hazai Európai Önkéntes Év kevéssé foglalkozott a „már önkéntesek” célzottabb motiválásával, szükségleteivel és képzésének problémáival, és mindenek előtt társadalmi megbecsülésének erősítésével. Pedig ahogy a gyakorlati tapasztalatok is igazolják, elkötelezett önkéntest csak egy másik önkéntes hozhat és inspirálhat igazán.

A magyar önkéntes szektort – hasonlóan a nonprofit szektorhoz – szervezeti, önkéntes-menedzsmenti célok területén egyfajta dualitás jellemzi. Kevésbé árnyaltan fogalmazva: egyik oldalon ott vannak a jól vagy jobban professzionalizált önkénteseket foglalkoztató szervezetek, amelyek komoly anyagi és tudástőkét fektetnek abba, hogy rendszeres és képzett önkéntesekkel tudják megvalósítani szervezeti céljaikat. Másik oldalon pedig azokat a szervezeteket találjuk, amelyek alkalmi önkéntesekkel, egy-egy akció, program keretében vagy ad hoc módon kívánják több-kevesebb önkéntes segítségét igénybe venni. Mindkét csoport számára az alapvető kérdés, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb önkéntest. Ez azonban nem csak a szervezet érdeke, hanem – elsősorban és legfőképpen – az önkéntesé is, hiszen az önkéntesség egyik legfőbb értelme az ebben rejlő öröm megtalálása, a hasznosság tudata. Számolni kell azzal is, hogy Magyarországon is átalakulóban van az önkéntesség felfogása (Bartal 2010a). Ez különösen, és egyre jobban tapintható módon, két korcsoportban érhető tetten: a fiataloknál az úgynevezett „forgóajtó”, míg a nyugdíjasoknál, pedig az „új célokat kereső” önkéntességben. Ahhoz, hogy ezt a két korosztályt megfelelő módon tudják a szervezetek bevonni, megtartani, új és differenciáltabb önkéntes-menedzsmenti módszereket kell alkalmazni.

Civil Szemle, 2011.4. 7-30.

A tanulmány elérhető itt.

VÁLASZTÁS ÉS MEGHÍVÁS - a református, vallásos önkéntesek vizsgálatának eredményei Bartal Anna Mária – Kmetty Zoltán

A nemzetközi szakirodalomban széles diskurzus alakult ki arról, hogy mennyiben az önkéntes „saját“ választása, belső indíttatása vagy a külső körülmények, lehetőségek, „a meghívás“ befolyásolják azt, hogy ki lesz önkéntes (Dekker, Halman 2003). Tanulmányunkban az önkéntesek motivációival foglalkozunk, mert úgy véljük, ezek ismerete nélkül „a meghívás“ nagyon sok esetben terméketlen talajra hull. Mielőtt bemutatnánk a Magyar Önkéntesek Motivációinak Vizsgálata eredményeit (Bartal, Kmetty 2010) – eloszlatva több félreértést –, szükséges, hogy meghatározzuk, kit tekintünk önkéntesnek, illetve a társadalom mekkora és milyen rétegéről beszélhetünk.

Kik az önkéntesek és hányan vannak?

Európában az 1990-es évektől kezdődően – az önkéntesség terjedésével, az önkéntesek számának ugrásszerű növekedésével – mindinkább felerősödtek az önkéntesség tartalmi-fogalmi definiálására irányuló törekvések. Ezek alapvető célja az volt, hogy miként lehetne meghatározni – általánosan, minden önkéntes tevékenységre egységesen jellemző karakterisztikákban – az önkéntesség kritériumait, amelyeket az önkéntesek is érvényesnek tartanak magukra nézve, illetve az önkénteseket foglalkoztató szervezetek is elfogadnak. Szükségessé tette a közös definíciós bázis és értelmezés kidolgozását az önkéntesség társadalmi, gazdasági jelentőségének elismertetése és az egyre erősödő, szélesedő nemzeti és nemzetközi önkéntes-szervezeti hálózatok terjedése is.
Az önkéntesség általánosan elfogadható definíciós bázisának kidolgozása két szinten – egyfelől a nemzetközi szervezetek (Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió), másfelől a szakmai, tudományos kutatások szintjén – zajlott, noha az oda-visszahatás jól megfigyelhető volt közöttük.

Confessio, 2011.1. 55-65.

A tanulmány elérhető itt.

A magyar önkéntesek motivációnak vizsgálata

és a Magyar Önkéntesmotivációs Kérdőív (MÖMK) sztenderdizálásának eredményei

Az elmúlt 20 évben a társadalmi-gazdasági változások hatására az önkéntesség jelentése is átértékelődött és elnyerte igazi tartalmát: a „közérdekű, kötelező felelősségvállalásból“ (mint pl. a kommunista szombatok), önként, fizetség nélkül, valamilyen fajta közjó elállításáért – formális vagy informális keretek között – végzett tevékenységgé vált.

Magyarországon valójában 2001-től, az ENSZ által meghirdetett Önkéntesek Évétől, számíthatjuk a hazai önkéntesség fellendülését, terjedését és a társadalmi és közfigyelem élénkülését. Ebben a folyamatban fontos lépés volt a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről, illetve az, hogy létrejött az önkéntes tevékenységeket koordináló intézményhálózat. A hazai önkéntesség és önkéntes-szervezés jelentős eredményeket ért el az elmúlt, csaknem 10 esztendőben.

 A hazai önkéntesek motivációinak kutatása nem ismeretlen terület, de valójában nagyon keveset tudunk az önkéntesek demográfiai-társadalomstatisztikai jellemzői vagy éppen tevékenységterületek szerinti motivációiról. Az önkéntes-menedzsmentben az önkéntesek rekrutációjánál, elhelyezésénél és megtartásánál rendkívül fontos mind a potenciális, mind pedig a már önkéntes munkát végzők motivációinak ismerete, mint kiegészítő módszer és eszköz.

Kutatásunkban a 2009. október 15. és december 15. között zajló megkérdezés során 235 szervezet, mintegy 3000 önkéntest kérdeztük meg önkéntességének motivációiról. A 2319 érvényes válaszoló adatai alapján a minta tipikus önkéntese olyan 18-45 év közötti nő volt, aki városokban vagy községekben él, inkább házas, de nagy gyakorisággal lehet hajadon, ebből következően inkább gyermekes, aki általában 2 gyermeket nevel, de gyakori, hogy gyermektelen, felsőfokú vagy középfokú végzettsége van, gazdaságilag aktív, szolgáltatás jellegű, illetve felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő munkakörben dolgozik, a maga módján vallásosnak és katolikus felekezetűnek vallja magát, átlagos havi jövedelme inkább 75-150 ezer forint között van, de gyakori, hogy ennél magasabb, 250-300 ezer forint, az elmúlt 10 évben lett önkéntes, és a szervezeteknél végzett leggyakoribb önkéntes tevékenysége, hogy rendezvények, események szervezésében és lebonyolításában segédkezik, vagy  pedig adminisztratív feladatokat lát el, vagy pedig gyermek- és ifjúságvédelmi programokban segédkezik.

A válaszadó önkéntesek számára – mint ahogy a várható volt az eddigi kutatási eredmények szerint is –, az értékeket kifejező motivációk bizonyultak a legfontosabbnak, amelyet az elismertség és a szociális interakció faktorok követtek. Tulajdonképpen e három faktor képezi a magyar önkéntesek fő önkéntesmotivációját.

Az eredmények alapján azt állapíthattuk meg, hogy a hazai önkéntesség erőteljesen érték, de kevésbé norma és legkevésbé sem hitrendszer által vezérelt cselekvés.

Az önkéntes motivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját alapvetően hét motivációs-változó befolyásolja a magyar önkéntesek körében: az önkéntesség öröme, a közösség igény, továbbá a magyar önkéntesek értékvezérelt cselekvését egy társadalmi ügy és csoport melletti elköteleződés motiválja, ami kiváltja az altruisztikus magatartást, a segítést. Az önkéntesség mögöttes dinamikájában nagy szerepet játszik még, hogy a szervezetek munkatársai partnerként kezelik –e az önkénteseket vagy „beosztottként“, illetve a munkatársak mennyire ismerik el az önkéntes segítők munkáját.

A kutatási összefoglaló letölthető innen.

Meghívó

tisztelettel meghívjuk,

2010. március 31.-én 11.órától

a Magyar Önkéntesek Motivációinak Vizsgálata c. kutatási program

első eredményeit bemutató

műhelybeszélgetésre

A beszélgetés vezeti: Nizák Péter

 Résztvevők: Bartal Anna Mária és Kmetty Zoltán

 Helyszín: Apacuka Éterem és Kávézó,

              Budapest, VIII. Horányszky u. 5.

 Kérjük részvételi szándékáról küldjön visszajelzést az alábbi címre,

 email: onkentes.motivacios.vizsgalat@gmail.com

 telefon: Rémai Dániel kutatás szervező

06-30 646 76 89

 mert – a hely jellegénél fogva – csak regisztrált vendégeket engednek be a zártkörű rendevényre!

2009. december 15.ével lezárult a „Magyar Önkéntesek Motivációinak Vizsgálata“ c. kutatás két hónapig tartó adatfelvételi szakasza. Az adatfelvétel eredményeképpen 235 szervezet 2502 önkéntesének kérdőívét dolgoztuk fel. Ezúton is köszönjük minden válaszadó önkéntes és az adatfelvételben munkánkat segítő szervezetek közreműködését. A kutatás eredményei 2010. március végén lesznek elérhetőek.

Az adatfelvétel során számos olyan, az egész szektort is érintő, általános és egyedi problémákkal találkoztunk, amelyeket úgy véljük fontos megosztanunk, illetve szeretnénk ezekről a kérésekről vitát is indítani a honlapunkon.

1. Az önkéntesség értelmezése

Az első kutatási tapasztalatok között kell említenünk az önkéntesség körüli értelmezési- és fogalomzavart, amelynek több rétegével is szembesültünk.

     A szakmai, kutatói és a szervezetek mindennapi, gyakorlati szóhasználata eltér egymástól. Míg a szakmai, kutatói szóhasználatban inkább az „önkéntesek foglalkoztatása“ kifejezés terjedt el addig a szervezetek többsége – tapasztalataink szerint – az „önkéntes segítők segítségét igénybe venni“ megfogalmazást tartotta magára nézve érvényesnek. Az eltérő fogalom- és szóhasználat több félreértésre adhat okot, illetve megnehezíti a kommunikációt az önkéntességgel különböző formában foglalkozók között. Van-e, és mi a jó kifejezés az önkéntes szervezeti tevékenységre?

    Többször találkoztunk a szervezetek részéről azzal a szabadkozással: „nekünk »csak« alkalmi önkénteseink vannak“ (pl. akiknek segítségét nyári táboroztatásnál veszik igénybe, vagy egy-egy rendezvény, akció szervezésénél.) Ki az „igazi“ önkéntes?

    Gyakori válasz volt  a megkeresett szervezetek részéről: „mi nem vagyunk »bejelentett« önkéntes foglalkoztató szervezet“. Ennek a zavarnak az oka vélhetően abból eredhet, hogy az önkéntes törvény értelmében az önkénteseket foglalkoztató szervezetek bejelentkezhetnek az SZMM-be egy listára és ennek alapján a szervezetek költséget írhatnak le úgy, hogy közben önkénteseiket is honorálni tudják (utalványokkal, útiköltséggel) legálisan. Vannak szervezetek amelyek számára ez fontos, és éltek ezzel a lehetőséggel, míg mások nem. Elegendő ismereteik vannak az önkéntes törvény nyújtotta lehetőségekről a szervezeteknek?  Vannak-e és milyen tapasztalataik a bejelentésről?

Amennyiben a feltett kérdésekre gondolatait megszeretné osztani, kérjük írjon ide és válaszát közzétesszük!

Hozzászólások és vélemények...

2. Önkéntesek a számok szerint

Az adatfelvétel másik fontos tapasztalata volt, hogy nagyon nehezen tudtuk megszólítani és elérni a községi, valamint a sport-szabadidős szervezeteket, illetve önkénteseiket a kutatás során. Sok szababidős szervezettől kaptunk olyan választ „mi nem olyan önkéntesek vagyunk“- és valóban, ezek az önkéntesek csak papíron és a statisztikákban léteztek. Pedig a kutatási mintába csak olyan szervezetek kerültek be, amelyek 100-150 önkéntest jelentettek az évente kitöltendő statisztikai nyilatkozatban. Úgy látjuk, a szektor más jellemzők (területi eloszlás, bevételek megoszlása, szervezeti professzionalizáció) tekintetében is leírható megosztottsága az önkéntes-szektorban is érvényesül.  Vannak szervezetek – függetlenül a szervezet méretétől -, amelyek aktív és élő önkéntes-hálózatokkal rendelkeznek, míg mások esetében ez csak formális.

Ezen tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy egyrészt szükség lenne az önkéntes-statisztikai nyilvántartás újragondolására. Másrészt, széles szakmai és szervezeti körben meg kellene vitatni egy önkéntes-szervezeti kamara kérdését, amely szakmai védernyője lehetne a ténylegesen önkéntesek foglalkoztató szervezeteknek.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatosan véleményét megszeretné osztani, kérjük írjon ide és válaszát közzétesszük!

Hozzászólások és vélemények...

3. „Alul- vagy túlkutatott“ –e a magyar nonprofit szektor? – a kutatás és a gyakorlat kapcsolata

A magyar nonprofit szektor fejlődése az elmúlt 20 évben azon kevés sikertörténet közé tartozik, amelyre joggal büszkék lehetnek mindazok, akik ennek részesei voltak: akár mint a szervezetek vezetői, munkatársai, önkéntesei, támogatói, akár mint működésük, tevékenységük kedvezményezettjei. Ez a nagyon izgalmas és sokrétű fejlődés igen hamar és intenzíven, sőt azóta sem lankadóan, keltette fel a kutatók, a szakdolgozat- és pályázatírók érdeklődését. Tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy a szektor és szervezetei belefáradtak – mindennapi megélhetési harcaik mellett – az adatszolgáltatói szerepbe. Egyre nagyobb ellenállás tapasztalható a nonprofit szervezetek részéről a kutatásokkal szemben, és ezzel összefüggésben egyre gyengébb az adatszolgáltatás. Amíg a szervezetek nem látják, hogy gyakorlati hasznuk származhat a részvételből, úgy érzik, feleslegesen dolgoznak egy-egy kérdőívvel és egyszerűen kihasználják őket. Úgy tűnik – több próbálkozás ellenére - sem sikerült kialakítani a kutatás és a gyakorlat közti kapcsolatot.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatosan véleményét megszeretné osztani, kérjük írjon ide és válaszát közzétesszük!

Hozzászólások és vélemények...

2009. október 5.-én elkezdődött a Magyar Önkéntesek Motivációinak országos vizsgálata. A következő két hétben – reprezentatív mintavétel alapján – 235 civil-nonprofit szervezetet keresünk meg a kutatásban való részvételi felkéréssel.

Önkéntes bárki, aki önként, belső indíttatásából, szabad akaratából segít másoknak, dolgozik egy ügyért, tisztséget visel egy civil szervezetben, azaz tevékenysége más személy(ek), csoport(ok) vagy a társadalom hasznára irányul. Az önkéntesség nem anyagi ellenszolgáltatásért végzett tevékenység, de a költségek megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető...

Gyakran teszik fel ezt a kérdést az önkéntes munkát végzőknek, ha kiderül, hogy önkénteskednek valahol. Az önkéntesre környezetében még ma is sokszor úgy tekintenek, mint egy csodabogárra.

Nagyon sok segítőben ugyanakkor sokszor nem is igazán tudatosul, hogy „önkéntes munkát“ végez, pedig már évek óta tagja a szülői munkaközösségnek, szertáros egy falusi sportszervezetnél, vezetőségi tagja egy egyesületnek, vagy éppen egy templom vasárnapi díszítésében, takarításában segédkezik. 

Az önkéntességgel foglalkozó, főleg nemzetközi szakirodalomban, széles vita alakult ki arról, hogy mennyiben az önkéntes „saját“ választása, indítékai, motivációi vagy a külső körülmények, lehetőségek „a meghívás“ befolyásolja azt, hogy miért és milyen tevékenységi területeken lesz valaki önkéntes. Lássunk erre néhány példát az önkéntesekkel készült interjúkból!

„Először a szakdolgozatom miatt mentem a szervezethez. Nagyon megtetszett a munka amit végeztek és jelentkeztem hozzájuk önkéntesnek. Eleinte nem volt könnyű, idő kellett nekem is, meg a szervezetnek is, míg elfogadtak és befogadtak, én meg megtudtam mutatni, hogy mit érek számukra. De nem bántam meg, és örülök, hogy volt türelmem a kezdeti nehézségek után. Az önkéntesség sokat segített abban, hogy ma már tudom, mit akarok csinálni az elkövetkezendő években. (Zsolt, 23 éves egyetemista)

  „Elinte nem tekintettem önkéntes munkának, a fiamért csináltam, aki az egyesületben sportolt. Láttam mennyire nincs ember és pénz, így elkezdtem segíteni apróbb szervezési feladatokban. Ma már a fiam nem sportol én meg itt ragadtam. Úgy érzem szükség van rám itt! De jó lenne, ha többen lennénk, munka, feladat lenne! (Károly 43 éves, mérnök)

A legújabb statisztikai adatok szerint a civil-nonprofit szervezeteknél önkéntes munkát végzők száma meghaladta a 470 ezret. Ez azt jelenti, hogy ma körülbelül a magyar felnőtt népesség 5%-a folytat valamilyen önkéntes tevékenységet szervezett keretek között.

Ez nem kevés, de a magyar társadalom még rengeteg kihasználatlan lehetőség rejt magában az önkéntesek bevonására,  megfelelő foglalkoztatására. Ehhez persze az is kell, hogy egyfelől az önkénteseket fogadó szervezetek munkája hatékonyabbá váljon, másfelől az önkéntesek munkájának szervezeti, társadalmi megbecsülése sokkal jobb legyen.

A korábbi hazai önkéntességgel foglalkozó kutatásokból sokat tudunk a magyar önkéntesek általános motivációiról ugyanakkor az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára égetően hiányzik egy olyan módszertani eszköz, amellyel – a hatékony toborzás, az elhelyezés és a megtartás érdekében – önkénteseik motivációt mérni tudják. Az önkéntesek motivációinak vizsgálata tehát, elsőrorban az önkénteseket foglalkoztató szervezetek munkájához nyújt gyakorlati segítséget.

A magyar önkénteseket foglalkoztató szervezetek legalább két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy milyen tradícióik vannak az önkéntesek foglalkoztatásában – gondoljunk a nagy önkéntes hagyományokkal rendelkező egészségügyi, vallási-egyházi, oktatási intézmények szervezeteire vagy éppen a rendszerváltás után alakult feminista, környezetvédelmi szervezetekre.

Továbbá, igen nagy különbség van az egyes önkénteseket foglalkoztató szervezetek között, hogy mennyire professzionalizált az önkéntesprogramjuk.

Magyarországon tulajdonképpen az elmúlt évtizedben kezdődött meg az önkénteseket foglalkoztató szervezetek munkájának szervezeti-szakmai fejlesztése. Azóta számtalan módszer, képzés indult az önkéntes menedzsment elterjesztésére.

Az önkéntes motivációinak vizsgálata egy segédeszköz – de reményeink szerint –igen hatékony segédeszköz, az önkénteseket fogadó szervezetek munkájának hatékonyabbá tételére.

Az Önkéntes Motivációs Kérdőív segítségével mérni  lehet mind a szervezetek, mind az egyes önkéntesek motivációs-profilját. Ennek alapján a szervezetek jobban tudják önkénteseik szempontjait is figyelembe venni az önkéntes munkák tervezésénél, akár személyre szabottan is, csökkenteni tudják az önkéntesek fluktuációját és potenciális önkénteseiket is hatékonyabban tudják megszólítani. Nem utolsó sorban úgy gondoljuk, az önkéntes koordinátorok munkája  is sokkal professzionalizáltabbá válhat ennek a segédszeköznek az értő alkalmazásával.

Abban bízunk, hogy az önkéntesek motivációinak ismeretével sok szervezet a „csinálva tanulás“ útjáról elindulhat a tudatos önkéntes foglalkoztatás, menedzsmenti munka felé.

Mivel ez egy közpénzből finanszírozott kutatás, az eredmények mind a szervezetek, mind a szakértők, kutatók számára is rendelkezésre fog állni, segítve az önkéntesek hatékonyabb toborzását,  megtartását és foglalkoztatását, illetve az önkéntességgel kapcsolatos szakmai és kutatói munkát.